Minden egyes nap, minden egyes óra, minden perc, minden pillanat csak egy dolog körül forog bennem hogy mennyire hiányzol, Anya. Azóta, hogy elmentél, semmi sem ugyanaz. A világ ugyanúgy forog, az emberek ugyanúgy élik tovább az életüket, mintha semmi sem történt volna, de bennem valami örökre megszakadt. A szívem darabokra hullott, és mintha soha többé nem tudnám összerakni.😭😭😭 Próbálom élni az életemet, próbálok lélegezni, próbálok enni, aludni, beszélni de minden mögött ott van a fájdalom, a gyász, az űr, amit a hiányod hagyott maga után. Nem tudom elmondani, mennyire nehéz nélküled. Minden reggel úgy ébredek, hogy remélem, ez csak egy rémálom volt, és amikor kinyitom a szemem, ott leszel mosolyogva, gondoskodva, úgy, ahogy mindig is tettél. De csak a csend fogad. És a csendben ott van a fájdalom. Ott vagy minden gondolatomban, minden lélegzetemben, minden könnycseppemben. El sem tudom képzelni, hogy ezt az egészet valaha is el tudnám fogadni. Nem lehet. Nem tudok élni nélküled.😭😭😭 Te voltál az én biztos pontom, az én otthonom, a menedékem. Te voltál az, akihez mindig vissza lehetett térni, aki mindig értett engem, aki mindig ott volt, ha fájt valami, ha boldog voltam, ha féltem, vagy ha csak szükségem volt egy ölelésre. Aki feltétel nélküli szeretet nyújtott és aki a világon legjobban szeretett.😭😭Most pedig… üres vagyok. Minden változott. 😭😭 A világ színtelenné vált, és már semmi sem jelent úgy semmit, mint régen. Mintha veled együtt minden eltűnt volna, amit szeretek.😭😭😭 Sokszor azt érzem, belehalok ebbe a hiányba. Szó szerint úgy érzem, nem tudom elviselni. Fáj a mellkasom, szorít a torkom, és csak zokognék órákon, napokon, heteken keresztül. 😭😭 Nem tudom, hogyan tovább. Nincs nap, hogy ne gondolnék rád. Nincs óra, hogy ne jutnál eszembe. Nincs egyetlen olyan apró mozzanata az életemnek, amit ne akarnék megosztani veled. 😭😭 Annyira szeretném, ha itt lennél. Ha csak még egyszer hallhatnám a hangodat. Ha csak egyszer megfognád a kezem, és azt mondanád „Minden rendben lesz.” De nem lesz rendben. Semmi sem lesz már rendben. A világ zajlik tovább, de én beleragadtam ebbe az örök fájdalomba. Minden emléked elevenen él bennem. A hangod, az illatod, a nevetésed, a tanácsaid, a gondoskodásod. Mindenhol ott vagy, mégis sehol sem vagy. A szívemben örökké ott leszel, de a testem, a lelkem, az egész lényem sóvárog utánad. A hiányod olyan, mint egy mély, sötét gödör, amiből nem tudok kimászni. Néha azt érzem, már nem is akarok.😭😭😭 Anya, nélküled nem vagyok egész. Olyan, mintha egy részem is meghalt volna veled együtt. A mosolyom mögött szomorúság van, a nevetésem mögött fájdalom. Hiába próbálok erős lenni te tudod a legjobban, mennyire nem vagyok az. Csak egy kislány vagyok, aki az anyukáját keresi. Akit nem vigasztal meg senki, mert senki nem tud úgy szeretni, mint Te. Senki más nem tudta eloszlatni a sötétséget, csak Te.😭😭😭 Tudom, hogy azt akarnád, boldog legyek. Tudom, hogy azt mondanád, menjek tovább, éljek, nevessek, építsek, szeressek. De hogyan lehet élni azzal a tudattal, hogy Te már nem vagy? Hogy nem láthatom, nem ölelhetlek meg, nem hallhatom többé azt, ahogy kimondod a nevem? Én nem tudom, Anya. Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Csak próbálok túlélni. Egy napot a másik után. Lépésről lépésre, miközben minden lépés fáj.😭😭 Nem tudom, mit hoz a jövő. De azt tudom, hogy örökké szeretni foglak. Hogy soha nem felejtelek el. Hogy mindig is az én anyukám maradsz, akire a legbüszkébb vagyok. Aki megtanított szeretni, élni, érezni. És bár most minden sötétnek tűnik, én megpróbálok úgy élni, hogy méltó legyek hozzád. Hogy büszke lehess rám onnan fentről. Mert azt hiszem, valahol még mindig figyelsz. Valahol még mindig itt vagy. A szélben mely lágyan megsimogat, a napfényben ami rám vetül és melegséget hoz. A csendben, ami mindent elmond. És minden álmom hogy talán egyszer újra találkozunk😭😭🥹🥹 Elmondhatatlanul hiányzol és végtelenül szeretlek édesanyukám királynőm, ikrem, másik felem!!!😭😭😭❤️❤️❤️ - @_raczmonikaa_