@cxramelky: sesuka itu sm lagunyaa ka @Monica Christiana 🥺💗

ell kiaa
ell kiaa
Open In TikTok:
Region: ID
Wednesday 26 November 2025 12:15:39 GMT
620897
42077
202
846

Music

Download

Comments

_git.g
gitaaaa :
selalu enak suaranyaaa aaaaa😭
2025-11-26 12:25:03
438
monica_christiana
Monica Christiana :
indahnya, terima kasih 🌻🤍
2025-12-01 04:22:45
84
nemyyaa
raraaa :
ah kakk kamu ga pernah gagal nyanyinya
2025-11-26 12:25:56
72
korizen..zahra5
mantan. korizen :
p
2025-11-26 12:25:34
6
nurizahhh4
Zahh :
Kaa nanya dongg,biasanya kalo coverr lagu artist” itu kalo kita upload di TT haruss izin dulu ke penyanyinya???atau boleh” aj langsung cover lagu ya trus di upload??mohon di jawab ya kak😭🙏🏻🙏🏻
2025-11-27 06:41:46
0
sovera_hijab
sovera collection :
makna lagunya apa ya
2025-11-27 12:56:17
3
ilww81
naira safitri :
biar lgi ngapa''in ttp bguss suara nya kak,aku aja lgi skincare ran suara aku jlek😭😭,kak klw kata aku sihh,aku jdi kaka sumpahh senang bgtt pnyaaa suara kyk bgituuu😭😭😭
2025-11-26 12:35:49
2
dinnn_stecuu06
mamah dina :
Ke-9
2025-11-26 12:25:50
12
madinanur721outlook.com1
🤍🤏🏻 :
may di sapa sama kaka
2025-11-26 12:31:56
1
kyystrike4
kyystrike :
masya allah
2025-11-26 12:30:18
4
user541843997
Amelia :
yang kini engkau sebut-sebut luka semoga kelak dikenang dengan tawa bagaikan bunga yang merekah semesta dibuatnya indah meraih mentari yang lama telah pergi selalu ada ruang untuk pulih
2025-12-15 04:42:09
9
blakethegoatt12
blake :
2025-12-22 00:20:33
1
oldshaer
￴ :
suka bgt sm lagu yg pake kiasan2 gini
2026-01-01 14:54:24
1
mynameliya1
Story kata" 🫂 :
kak, kamu gk pernah gagal nyanyi nya 🤍🤍
2025-11-27 12:20:39
4
_xynrora
lluv kin𖤐 :
ke-gtw brp😊
2025-11-26 12:34:30
1
iqbaaaall_25
Iqbaaaal_ :
pertama ka
2025-11-26 12:24:43
4
fauzanfikri215
فوزان :
aku tidak tau apakah cinta yang terus mendoakan mu, atau doa yang membuatku terus mencintaimu 😢
2025-11-26 15:41:49
4
kangblukser
Banyuates@123456 :
aku kangen sama dia👉
2025-12-22 23:48:51
1
jejessssukaamatchaaa
Jejeeesss :
pertamaaaa
2025-11-26 12:24:53
1
anktengahmama
🕊️ :
sebelum puluhan
2025-11-26 12:25:35
1
beautiful_putrii
~pretty,puttt! 💞 :
kak suaraa nya ga pernah gagal selalu cakep banget kaya orang nya cakep 💞
2025-11-26 12:43:01
1
kh1ld4h4sy4n4f14h
khldsyanafiah :
cantik banget 🥰🥰🥰
2025-11-26 12:27:40
1
piaimut901
🐈‍⬛ :
canduu ihh😭
2025-11-26 13:29:31
1
abcdefrdhn
ssup.dann :
pertamaaaa yeyyy
2025-11-26 12:27:58
1
To see more videos from user @cxramelky, please go to the Tikwm homepage.

Other Videos

Négy év. Ennyire saccolják. De mit? Kik? És miért? Talán már maga a kérdésfeltevés is elárulja, mennyire eltávolodtunk attól, ami valóban fontos. Mintha mindent számokban, határidőkben, jóslatokban és előrejelzésekben kellene mérnünk. Mintha az lenne a lényeg, hogy mennyi időnk van még, és nem az, hogy mit kezdünk azzal az idővel, ami adatott. Talán az ilyen és ehhez hasonló, lélektelen kérdések helyett egészen másokat kellene feltennünk. Hogyan maradjunk meg? Hogyan térhetünk vissza a középre? Hogyan találhatjuk meg újra azt a pontot önmagunkban és egymásban, ahonnan még tisztán látszik, mi a dolgunk? És hogyan vállalhatjuk végre azt, amit ránk róttak azzal, hogy magyarnak születtünk? Mert ez nem pusztán származás. Nem egy rubrika egy okmányban, nem egy földrajzi meghatározás, és nem is egy ünnepnapokon elővett jelkép. Ez feladat. Örökség és felelősség egyszerre. Valami, amit nem elég birtokolni: hordozni kell. Megérteni. Megélni. És továbbadni. Nem véletlenül kaptuk azt a nyelvet, amelyen gondolkodunk. Nem véletlenül születtünk ebbe a történetbe, ebbe a tájba, ebbe az ezer sebből vérző, mégis újra és újra talpra álló közösségbe. Az örökség nem dísz a falon. Az örökség követel. Aki ezt nem érti meg, az lassan kívül kerül rajta. Nem azért, mert bárki kizárja, hanem mert önként mond le arról a kapcsolatról, amely a múlthoz, az elődökhöz és azon keresztül valami nálunk nagyobbhoz köti. Így esik ki az ember a szentség kegyelméből is: először csak kételkedik abban, hogy egyáltalán létezik szentség. Aztán kineveti. Később már harcol is ellene. Végül pedig észre sem veszi, hogy közben mindent elveszített, ami túlmutathatott volna saját pillanatnyi érdekein. És itt jön a másik kérdés. Miért kell végighallgatnunk azt a rengeteg dementori állítást, amely mindezt cáfolja? Miért vesz körül bennünket annyi hang, amely azt ismétli, hogy nincs örökség, nincs feladat, nincs különösebb jelentősége annak, kik vagyunk? Hogy minden felcserélhető, minden viszonylagos, minden gyökér szükségtelen, és a múlt legfeljebb teher? Talán azért, mert nem mehet mindenki. A választásnak súlya van. A szabad akarat éppen attól szabad akarat, hogy az ember nemet is mondhat arra, amire igent kellett volna mondania. Elfordulhat attól, amit fel kellett volna ismernie. Lecserélheti a nehezebb igazságot a könnyebb hazugságra, a szolgálatot a kényelemre, a kötelességet az önigazolásra. És közben dolgozik a hamis fény is. Mindig fénynek mutatja magát. Soha nem úgy érkezik, hogy „én vagyok a sötétség”. Éppen ellenkezőleg: szabadságot ígér, miközben elszakít. Felszabadulást hirdet, miközben gyökértelenné tesz. Azt mondja, hogy semmihez sem kell tartoznod, senkinek sem tartozol felelősséggel, és bármit újradefiniálhatsz kedved szerint. De ennek ára van. Mert aki mindentől szabaddá válik, végül könnyen azt veszi észre, hogy nincs már semmi, ami megtartaná. Ezért ilyen hangos a hamis fény. Mert vesztesre áll. Ami valódi, annak nem kell percenként bizonygatnia a saját létét. A fa sem magyarázza a gyökereit. A folyó sem kér engedélyt ahhoz, hogy a forrástól a tenger felé tartson. Ami a rend része, az egyszerűen teszi a dolgát. A hazugságnak ezzel szemben állandó ismétlésre van szüksége. Újra és újra ki kell mondani, újra és újra meg kell erősíteni, mert mélyen belül az ember még emlékszik valamire. Emlékszik a középre. Emlékszik arra, hogy nem véletlenül van itt. Emlékszik arra, hogy tartozik valahová. Talán ezért nem is az a kérdés, hogy négy évünk van-e, tíz vagy száz. A kérdés az, hogy amikor eljön az a pillanat, amelyben választani kell, lesz-e bennünk még valami, ami emlékszik. Lesz-e bennünk elég csend, hogy meghalljuk azt a hangot, amelyet a világ zaja olyan régóta próbál elnyomni. Lesz-e bennünk bátorság visszatérni a középre. És lesz-e erőnk kimondani: igen, értjük a feladatot. És vállaljuk. Nikè❤️‍🔥
Négy év. Ennyire saccolják. De mit? Kik? És miért? Talán már maga a kérdésfeltevés is elárulja, mennyire eltávolodtunk attól, ami valóban fontos. Mintha mindent számokban, határidőkben, jóslatokban és előrejelzésekben kellene mérnünk. Mintha az lenne a lényeg, hogy mennyi időnk van még, és nem az, hogy mit kezdünk azzal az idővel, ami adatott. Talán az ilyen és ehhez hasonló, lélektelen kérdések helyett egészen másokat kellene feltennünk. Hogyan maradjunk meg? Hogyan térhetünk vissza a középre? Hogyan találhatjuk meg újra azt a pontot önmagunkban és egymásban, ahonnan még tisztán látszik, mi a dolgunk? És hogyan vállalhatjuk végre azt, amit ránk róttak azzal, hogy magyarnak születtünk? Mert ez nem pusztán származás. Nem egy rubrika egy okmányban, nem egy földrajzi meghatározás, és nem is egy ünnepnapokon elővett jelkép. Ez feladat. Örökség és felelősség egyszerre. Valami, amit nem elég birtokolni: hordozni kell. Megérteni. Megélni. És továbbadni. Nem véletlenül kaptuk azt a nyelvet, amelyen gondolkodunk. Nem véletlenül születtünk ebbe a történetbe, ebbe a tájba, ebbe az ezer sebből vérző, mégis újra és újra talpra álló közösségbe. Az örökség nem dísz a falon. Az örökség követel. Aki ezt nem érti meg, az lassan kívül kerül rajta. Nem azért, mert bárki kizárja, hanem mert önként mond le arról a kapcsolatról, amely a múlthoz, az elődökhöz és azon keresztül valami nálunk nagyobbhoz köti. Így esik ki az ember a szentség kegyelméből is: először csak kételkedik abban, hogy egyáltalán létezik szentség. Aztán kineveti. Később már harcol is ellene. Végül pedig észre sem veszi, hogy közben mindent elveszített, ami túlmutathatott volna saját pillanatnyi érdekein. És itt jön a másik kérdés. Miért kell végighallgatnunk azt a rengeteg dementori állítást, amely mindezt cáfolja? Miért vesz körül bennünket annyi hang, amely azt ismétli, hogy nincs örökség, nincs feladat, nincs különösebb jelentősége annak, kik vagyunk? Hogy minden felcserélhető, minden viszonylagos, minden gyökér szükségtelen, és a múlt legfeljebb teher? Talán azért, mert nem mehet mindenki. A választásnak súlya van. A szabad akarat éppen attól szabad akarat, hogy az ember nemet is mondhat arra, amire igent kellett volna mondania. Elfordulhat attól, amit fel kellett volna ismernie. Lecserélheti a nehezebb igazságot a könnyebb hazugságra, a szolgálatot a kényelemre, a kötelességet az önigazolásra. És közben dolgozik a hamis fény is. Mindig fénynek mutatja magát. Soha nem úgy érkezik, hogy „én vagyok a sötétség”. Éppen ellenkezőleg: szabadságot ígér, miközben elszakít. Felszabadulást hirdet, miközben gyökértelenné tesz. Azt mondja, hogy semmihez sem kell tartoznod, senkinek sem tartozol felelősséggel, és bármit újradefiniálhatsz kedved szerint. De ennek ára van. Mert aki mindentől szabaddá válik, végül könnyen azt veszi észre, hogy nincs már semmi, ami megtartaná. Ezért ilyen hangos a hamis fény. Mert vesztesre áll. Ami valódi, annak nem kell percenként bizonygatnia a saját létét. A fa sem magyarázza a gyökereit. A folyó sem kér engedélyt ahhoz, hogy a forrástól a tenger felé tartson. Ami a rend része, az egyszerűen teszi a dolgát. A hazugságnak ezzel szemben állandó ismétlésre van szüksége. Újra és újra ki kell mondani, újra és újra meg kell erősíteni, mert mélyen belül az ember még emlékszik valamire. Emlékszik a középre. Emlékszik arra, hogy nem véletlenül van itt. Emlékszik arra, hogy tartozik valahová. Talán ezért nem is az a kérdés, hogy négy évünk van-e, tíz vagy száz. A kérdés az, hogy amikor eljön az a pillanat, amelyben választani kell, lesz-e bennünk még valami, ami emlékszik. Lesz-e bennünk elég csend, hogy meghalljuk azt a hangot, amelyet a világ zaja olyan régóta próbál elnyomni. Lesz-e bennünk bátorság visszatérni a középre. És lesz-e erőnk kimondani: igen, értjük a feladatot. És vállaljuk. Nikè❤️‍🔥

About