Eva Hijazin :
Akik itt kárörvendően azt írják, hogy „úgy kell nekik”, talán képzeljék el saját magukat 1200 km-re az otthonuktól, amikor egyik percről a másikra közlik velük: te innen nem mész tovább, old meg magad. Kíváncsi lennék, vajon az internetes hősök közül hányan tudnák abban a pillanatban pontosan, mit kell tenniük, hová menjenek, hogyan jutnak haza, és miből fizetik ki a váratlan hazautazás költségeit. Igen, ha a gyerekek rosszul viselkedtek, annak legyen következménye. Ezen egyáltalán nem vitatkozom. De a büntetésnek arányosnak kell lennie, és mindenekelőtt a felnőtteknek kell felelősségteljesen eljárniuk. Ha már megszületett az a döntés, hogy ezeket a gyerekeket a busz nem viszi haza, ezt még a busz indulása előtt rendezni kellett volna. A szervezőnek le kellett volna ülnie a pedagógussal, egyértelműen közölnie kellett volna vele a döntést, kapcsolatba kellett volna lépni az iskolával, az igazgatósággal, és gondoskodni kellett volna arról, hogy a szülőket azonnal értesítsék. Csak akkor indulhatott volna el a busz, amikor az iskola és a szülők már tudják, mi történt, és tisztázva van, ki vállalja át a gyerekekért a felelősséget, illetve hogyan fognak hazajutni. Nem pedig úgy, hogy a busz elindul, a pedagógus és a gyerekek pedig csak utána kezdenek telefonálgatni és kideríteni, hogy tényleg ott hagyták-e őket. Itt már nem az a kérdés, hogy a gyerekek megérdemeltek-e valamilyen büntetést. Itt arról van szó, hogyan kezelték a felnőttek ezt a krízishelyzetet. És számomra éppen ez az eljárás sokkal inkább tűnik egy indulatból meghozott döntésnek, mint átgondolt nevelési intézkedésnek. Egy gyerek kaphat büntetést, viselheti a viselkedése következményeit, be lehet hívni a szülőket, az ügyet rendezni lehet az iskolával, kaphat rosszabb magatartásjegyet vagy más, arányos szankciót. De először gondoskodom arról, hogy a kiskorú gyerek biztonságban hazajusson. A büntetést pedig utána rendezem. Mert valakit minden előzetes felkészülés nélkül 1200 km-re az otthonától ott hagyni nem jelentéktelen dolog még egy felnőtt számára sem, nemhogy kiskorú gyerekeknek. Igen, egy pedagógus velük maradt. De képzeljük el az ő helyzetét is, azt a nyomást ami egyik pill. a másikra ránehezedett
2026-09-18 21:29:54