Marika :
Jungkook…
Ha most tényleg itt állnál előttem, azt hiszem, először nem is tudnék beszélni. Csak néznélek, és próbálnám visszatartani a saját könnyeimet, miközben azt kívánnám, bárcsak egyetlen pillanatra átadhatnám neked mindazt a szeretetet, amit szavakkal olyan nehéz elmondani. 💜
Amikor megláttam a könnyeidet, valami összeszorult bennem. Nem azért, mert sírtál… hanem mert arra gondoltam, milyen sok mindent tarthattál már magadban. Annyira szeretném, ha abban a pillanatban valaki közel lett volna hozzád, megfogta volna a kezed, és nem kérdezett volna semmit. Csak annyit mondott volna:
„Jungkook, most már nem kell erősnek lenned.”
És talán ezért érintett meg annyira Jin jelenléte is. Láttam benne valamit, amit nehéz szavakba önteni. Azt a csendes szeretetet, amikor valaki nem akarja megjavítani a másikat, nem akar tanácsot adni… egyszerűen csak ott marad mellette. Mint egy testvér. 💜
Ha ott lehettem volna melletted, talán csak annyit mondtam volna:
„Sírj nyugodtan, Jungkook. Nem kell elrejtened előttem.”
Nem kell mindig mosolyognod. Nem kell mindig mindenkinek azt mutatnod, hogy rendben vagy. Nem kell minden fájdalmat egyedül elviselned.
Tudom, hogy én csak egy ember vagyok a sok közül, aki messziről szeret és aggódik érted. Nem akarok úgy tenni, mintha ismernélek a magánéleted minden részletében. De azt szeretném, ha legalább egyetlen pillanatra elhinnéd:
van valaki, aki nem azért szeret téged, mert Jungkook vagy, a színpadon ragyogó ember, hanem azért is, mert mögötte látja azt az érző, fáradt, néha sebezhető fiút, aki ugyanúgy megérdemli, hogy őt is megöleljék.
És ha most ott álnék veled, nem kérnék tőled semmit.
Nem kérnék mosolyt.
Nem kérnék egy tökéletes pillanatot.
Csak rád néznék, és azt mondanám:
„Köszönöm, hogy eddig is ilyen sokat adtál nekünk. Most pedig kérlek… adj egy kicsit magadnak is. Pihenj. Lélegezz. És amikor sírsz, ne szégyelld a könnyeidet. Én akkor is büszke lennék rád.”
És valószínűleg a végén már én sem tudnék beszélni a könnyeimtől. 💜🥺🍂❤️❤️❤️❤️❤️🍂🍂🍂🍂🌹🌹🌹🌹🍁
2026-09-23 17:04:33